Vincze napi hagyományőrzés

739

Ötödik alkalommal rendezték meg 2017. január 14-én, a Bocskai központ Makai termében a Vince -napi borkóstolót. Az eseményen közel nyolcvan személy ízlelte a helyi borokat és ivott áldomást az idei jó termés reményében.

Szent Vince, Szent György és Szent Márton azok a jeles napok, amelyek valamilyen formában a szőlőhöz is kapcsolódnak. Évről-évre sikeresebb és több településről vonz borászokat, és nem csak magyarokat, érdeklődőket a Poynár Miklós Borbarátok Köre által szervezett borkóstoló. Az immár hagyományoknak örvendő rendezvényen Kajántó Pál alpolgármester, borász köszöntötte a megjelenteket.
A Vince-napi hagyományok első anyaországi előfordulása a pesti ferencesek középkori misekönyvének 1498 tájáról származó kézírásos bejegyzése: „Vincenti festo si sol radyatur memor esto, / Tunc praepara vas, quia vitis fert tibi uvas.” („Ha Vince napján a nap süt, ne felejtsd el: / Készítsd az edényeket, mert szőlőt hoz a vesszeje.” ford. Marton J.) A Vince-napi hiedelmek a rokon hangzású latin ’vinum’ szó révén a borhoz kötődtek. Ha az eresz csöpögött, azaz olvadt, a gazdák bőséges bortermésre számíthattak ősszel – a mondóka szerint: „Ha csöpög a Vince, telik a pince” vagy a tréfa nyelvén: „Vince, csurog-e a pince?”. De a borosgazdák – kissé saját javukra – azt is tartották, hogy e napon sok bort kell inniuk, hogy a következő bortermés is bőséges legyen. Egyesek szerint a Szent Vincéhez (január 22.) kötődő hagyomány a Villányi borvidékhez közeli Drávaszögből terjedt el. A szőlősgazdák a Vince-napi időjárásból és a metszett „vincevesszők” állapotából jósolták a szüret gazdagságát. A vesszőket üvegbe, melegbe tették, s várták, hogy kihajtson. Ha sok rügy hajt ki, akkor bőségesen lesz bor, ha nem, akkor szomjazás várható…
Vince napján a szőlőtermelők figyelték az időjárást. Szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermésre jósoltak. A legáltalánosabb azonban a pincejárás hagyománya, a borászok egyik pincéből a másikba járva kóstolták egymás borait és áldomást mondtak, énekeltek a jó termésért. Sok helyen papot is hívtak, s a tőkékre Isten áldását kérték.
A szombat délutáni rendezvény Kajántó Pál szőlőből készült pálinkájának a kóstolásával indult, majd hurka, bőrsajt és kolbász került az asztalra, amit aztán toros káposzta követett. Persze ezen nehéz ételek megemésztése elképzelhetetlen volt egy -egy pohár jó fehér, rose vagy vörös bor nélkül. Erre többek között Kálmán László, Pusztai Sándor, Kajántó Pál, Török Attila helyi borászok által készített isteni nedük adták a megoldás. A jó hangulatról persze nemcsak a borok, hanem a talpalávalót húzó Kiss Géza és felesége gondoskodott.
Hasas János