ISTEN VELED, BODONI DOMBI ISTVÁN!

1896

Az élesdi magyar közösség egyik meghatározó személyisége volt: népszerű, kedves, egyéni humorú, megbízható, akire lehetett számítani, s akinek mindig volt egy jó szava mindenkihez. Véleményét sohasem rejtette véka alá, sokszínűsége és közvetlensége, életkedve és vidámsága magával ragadta a körülötte levőket.

Minden felkért „szerepében” jól és maradandót teljesített: a helyi újság, az Élesdi hírvivő, szerkesztőjeként a legtöbbször saját kutatásait közölte, könyvtáros múltjának hozadéka volt ez a szenvedélysesség; szakmai és fizikai segítségett nyújtott fotó-, festmény- s más jellegű kiálltások szervezésében; kisbíróként évek hosszú sora alatt hívogatta a szüreti bálba városunk lakóit; az RMDSZ valamennyi rendezvényének egyik motorja volt, aki ha kellett sepregetett, széket pakolt, mosogatott, gulyást főzött, belépő jegyet árult, verset mondott, rendbe tette a szövetség könyvtárát, kupagyűjteményét…de tudott magávaval ragadó, hitet adó ünnepi beszédeket is mondani.
Angolt oktatott sokunknak, rajongtunk egyedi stílusáért. Amikor találkoztam vele mindig megkérdezte: „Helló Tancsi! Mit csinálnak a gyerkőcök?”… s ha „panaszkodni” mertem, csak bólogatott, majd széles vigyorral széttárta karjait, s ellátott a „szokásos” pedagógusi tanácsával: „Csak lazán!…hiszen szeretnek téged…ez a legfontosabb”.
1997- ben a helyi RMDSZ elnökévé választják, több évig volt tanácsos, vezetőségi tag, választmányi tag, küldött. 2017. március 10- én, egy az RMDSZ Nőszervezete által szervezett sütiversenyen vett részt, haza felé tart, amikor az esti órákban, egy nagy sebességgel közlekedő autó a gyalogátkelőn halálosan elgázolja.
Szerette az életet, a családját, szeretett mulatni, énekelni. Emlékét megőrizzük! Pihenése legyen áldott!
Isten veled, Bodó, a viszontlátásra!
Ciavoiné Létai Andrea
1949. április 4-én született Marosvásárhelyen. A Bólyai- Pápiu iskolában érettségizett, majd tanulmányait a helyi Színművészeti Főiskolán folytatta, majd elvégezte a Pegdagógiai Főiskolát is.
1973- ban házasságot kötött Marosvásárhelyen doktor Dombi Mártával, 25 évesen születik meg első fia, István.
Borszegre kanyarodik életútja, ahova családjával költözik. Onnan 1974-ben Feketeerdőre viszi a sors, ahol megszületik második fia, Zsolt. Feketeerdőn, több évig, Klub-igazgatóként dolgozik.
1978-ban az élesdi ipari líceum bentlakásában pedagógusként dolgozik 1996-ig, majd a ROMCIM gyár alkalmazza könyvtárosként.
1997-ben megalakítja a fiatal festőket, szobrászokat s más művészeket tömörítő ÉLESDI MŰVÉSZTELEPET. Annak alkotói minden évben, az Ő lelkes, szervező munkájának köszönhetően egy hónapot töltenek Élesden.
2000-ben megszületik első unokája István, rá 4 évre Kinga. 2009-ben Bori, és 7 éve pedig Rozi, a legkisebb.