„1848, te csillag” az élesdiek szívében

202

Ciavoiné Létai Andrea tanító

 

 

Nt. Dénes István Lukács lelkipásztor, Kajántó Pál RMDSZ-elnök, főgondnok és Kajántó Judit zenét oktató pedagógus közös munkájának eredményeképpen együtt ünnepelt az élesdi és a feketeerdei magyarság. Az élesdi megemlékezést Biró Rozália szenátor hitépítő, öntudatra ébresztő és bátorító szavai mellett, lelkes iskolások szolgálatai tették emlékezetessé.

 

Mindkét gyülekezetben, március 13-án,  nt. Dénes István Lukács lelkipásztor hirdette az igét János evangéliuma 8: 32 és 36 versei alapján. Elmélkedésre kérte fel az egybegyűlteket: Mit üzen az Úr 2016 márciusának idusán számunkra? Mit akar velünk? A lelkész igennel felelt a „Kell- e ünnepelni templomi együttlétben a történelmi eseményeket?” kérdésre, mert „nem véletlen, hogy magyarul szól hozzánk az ige, magyarul halljuk azt, magyarul értünk és érzünk.” Kiváltság volt tegnap és ma Istennel járni, az Úrban élni, mert az igazság Ő maga, s ezt ki is nyilatkozta. „Ismerve az igazságot tudunk jelent építeni, mert a jelenben hullott könnyeink a jövő virágait kell öntözzék!” A lelkész számára  ’48 üzenete az, hogy össze tudtak fogni a közös cél érdekében, s nekünk is egységre kell törekednünk, folytatva azt, amiért elődeink harcoltak. „Csak akkor lehetünk igazán szabadok, ha Krisztus ott van a szívünkben. Éljünk ezzel a lehetőséggel!”

„Ma, Lázár vasárnapján az összetartozás jegyében köszöntöm az ünneplőket!”, mondta Kubalak Péter római-katolius esperes az élesdi református templomban, s áldásban, békességben gazdag, magyarságát felvállalni tudó együttélést kívánt minden felekezetnek egyaránt.

Kajántó Pál RMDSZ-elnök a nap folyamán többször is szólt az egybegyűltekhez, megköszönve a felszólalók és ünnepi műsort szervezők munkáját. Ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak Március 15-én kell magyaroknak lennünk, hanem a mindennapokban is.

Példa számunkra elődeink kiállása

A hála szavait tolmácsolta Biró Rozália szenátor, amiért újra együtt ünnepelheti az élesdi magyarsággal annak a mérföldkőnek a „lángolását”, ami hőseink emlékét világítja meg minden kikeletkor. „Igyekezzünk ezt a fényt, s az általa árasztott reménységet magunkba szívni, hogy tovább tudjunk menni az úton.” Majd szólt a fiaikat a forradalomba küldő anyák lelki erejéről, s arról a szilárd hitről, ami az akkori ifjakat vezérelte, levonva a ma embere számára szóló tanulságot: „Bátorság és nagyság vezéreljen bennünket is, hogy ki tudjunk állni az eszményekért! Talpra kell állnunk mi is, harcolva egyen- egyenként az Istentől kirendelt helyen, szülőföldünkön, hogy jelent és jövőt kovácsoljunk! A közösség minden egyes tagjának a szabadon választott vezető mellé kell állnia, szoros összefogásban,hogy kivívhassuk jogainkat, hogy eredményeket érjünk el!” Később így folytatta: „Ha a jó Isten kitűzte számunkra a feladatot, hogy ezen az úton járjunk, akkor azt tegyük meg közösségünkért, mert Ő erőt is ad hozzá, s majdan számon kéri rajtunk… legyen példa számunkra elődeink kiállása!”

Ünnepi műsorok és koszorúzás

Alkalomhoz illő irodalmi összeállítással ünnepeltek a Constantin Şerban Elméleti Líceum legkisebbjei, az előkészítősök. A „huszárgyerekek” lelkesen szavaltak és énekeltek, s őket elsős iskolatársaik követték, akik szavalókórussal örvendeztettek meg bennünket. A temetőben, Dávid honvéd kopjafájánal folytatódott az ünneplés, ahol Bodoni István RMDSZ választmányi tag mondott ünnepi beszédet, kiemelve a forradalmi események néhány momentumát, arra kérve a jelenlevőket, hogy tegyenek fogadalmat, legyenek méltóak az elesettek emlékéhez a mindennapokban is. „Menni kell az úton, s kötelességünk tenni a közösségért, mint tették a márciusi ifjak!”. Arany János Egyesülés című versének elszavalása után koszorúzásra szólította fel a politikai pártok, a történelmi egyházak, az önkormányzat, s más helyi civil szervezet és közösség képviselőit.

A zászlós felvonulók a Bocskai Kulturális- és Szórványközpontban berendezett Pilvax- kávéházba vonult, ahol Kajántó Judit tanárnő vezetésével, két-két korcsoport furulyásai és gitárosai mutatták be alkalomhoz illő műsorukat: népdalok, gyermekdalok, Kossuth nóták és forradalmi énekek színes palettájából muzsikáltak a tanítványok, énekkel maga Dénes tiszteletes úr is besegített, s végül az ünneplő közönség is. Karácsonyi Ilona (Petőfi: Egy gondolat bánt engemet) és Kajántó Judit szavalatai (Kiss Judit Ágnes: Szó) emelték az est fényét, az „Ezt a földet választottam”, „Isten ujja megérintett”, „Árpád apánk”, „Szabadnak születtél, „Harangok dala”, „A költő visszatér”, „A Honfoglalás” és az „Ég és Föld között” ráadásdalok pedig szívbemarkolóan szóltak. Biró Rozália szenátor dicsérő szavakkal illette a műsorok felkészítő pedagógusait, s köszönetet mondott, amiért az ifjakba „beletáplálják a tüzet, s hittel óvják magyarságunkat, anyanyelvünket”.

Minden jelenlévő jó hangulatban, szívében örömmel és megnyugvással, lelki feltöltődéssel térhetett otthonába.

 

 

 

Urmărește-ne și pe Google News