Református Egyházközségünk három napos eseménysorozatot szervezett, melynek központi témája Bocskai István szerepe volt a reformáció korában.
Az első napon, május 20-án, konferenciára hívogattak a református templom harangjai, hogy a meghívott előadók erősítsék magyarság tudatunkat, emlékezvén Bocskai Istvánra, aki a városhoz tartozó Sólyomkővár egyik kiemelkedő ura volt.
Dénes István Lukács református lelkipásztor áhitatával vette kezdetét az ünnepi megemlékezés, akit Gellért Gyula nyugalmazott lelkipásztor, az Érmelléki Református Egyházmegye egykori esperese követett. A nagyon tartalmas, szívet-lelket melengető előadásában Bocskai István életéről, nagyságáról, szerepéről a reformációban, arról is szólt, hogy két évi munka után létrehozta a bécsi békét, 1606. június 23-án pedig lezárta a Bocskai által vezetett felkelést is. „A reformáció – mondta a szónok – nem más mint visszatérés a forráshoz a szentíráshoz, Jézus Krisztushoz. Bocskai István a 21 erdélyi fejedelem között az első, aki református vallású volt, aki rendszeresen járt istentiszteletekre, hiszen az ő idejében minden országgyűlés a istentisztelettel vette kezdetét. Nem volt elfogult, minden vallást tiszteletben tartott.”
Ősz Sándor Előd kolozsvári levéltáros, egy pazarul dokumentált előadást tartott Bocskairól, aprólékosan bemutatva életútját, családját, azon körülményeket, melyek jellemezték az akkori kort, de kitért komoly szerepválalására is, amivel alakította magyar történelemünket. Arról is szólt, hogy Bocskai a közeli Sólyomkővárba húzódott, bár mindenki úgy tudta, hogy beteg, ő is ezt állította magáról…, viszont amikor úgy látta, hogy szükség van rá, akkor a hajdúk élére állt, reguláris hadsereget szervezve. Bocskait 1605. február 21-én Nyárádszeredán Erdély fejedelmévé választják, majd április 20-án Magyarország fejedelmévé. Csak másfél évig uralkodott, de e rövid idő alatt meghatározó szerepet játszott a közpolitikában: Bocskai ideje alatt szerveződik meg Erdélyben a református egyház, vvégrendelete tette Erdélyt a magyarság megtartójává egy évszázadon át.
Visky István fugyivásárhelyi református lelkipásztor az eseményre készült, élesdi kiadású könyvet ismertette, melynek címe Bocskai István szerepe a reformációban. A három tanulmányt magába foglaló kiadvány nagyon olvasmányos, tudományos mondta a tiszteletes, „…pont olyan, mint amilyet az ember könnyen kézbe vesz és el tud olvasni. Fontos az, hogy nem bálványként beszél Bocskairól, hanem bemutatja a nagy történelmi személyiség életútját”, hangzott el. A kötet előszavát Csűry István református püspök írta. Az első tanulmány Szabó András munkája, aki Bocskai István személyiségének kialakulását mutatja be, honnan indult el, és hová érkezett. A második tanulmányt Gellért Gyula nyugalmazott lelkipásztor jegyzi, aki a bécsi béke pontjait is feltárja. Míg a harmadik tanulmány Létai Zoltán munkáját dicséri, aki nem Bocskairól, hanem Bocskai váráról, Sólyomkővárról, a kövek történetét szólaltatja meg. A kötetet Debreceni S. János verse zárja.
Létai Zoltán Élesd alpolgármester, arról is beszélt, hogy a várban ásatások zajlanak s, hogy az áltla írt anyagok adatait, az eddig megjelent írásokból vette. Majd felkérte Mihálka Nándor régészt – aki éppen Sólyomkővárról érkezett a helyszínre – hogy szóljon az ott végzett ásatásokról. Ő elmondta, hogy az élesdi Polgármesteri Hivatalnak köszönhető, hogy a vár körül valami megmozdult és végre kutatásokat lehet végezni, s felcsigázta az ottlevők kíváncsiságát, mesélvén a munka néhány eredményéről.
Az előadások után a helyi RMDSZ-székházban egy kiállítás is megnyílt, ahol egy ágyút, különböző kori fegyvereket, ruházatokat tekinthettek meg a jelenlévők. A nap szeretetvendégséggel zárult.
A második nap a természetben, a vár árnyékában zajlottak az események: túrázás, üstben főtt ételek versenye, sportvetélkedők gyermekeknek, a Pusztai Farkasok Sólyom Nemzetségének tagjai íjászbemutatót tartottak a kilátogatók nagy örömére.
A Reformáció Emlékbizottságának támogatásában, a Bocskai napok zárórendezvénye hálaadó istentisztelettel kezdődött. A zárónapon a Kulturális, Közösségi és Szórványközpont került a figyelem középpontjába. Dénes István Lukács házigazda köszöntötte a gyülekezetet, felidézve a főbejárat fölött látható 1988-as intést: „Mindeddig megsegített minket az Úr!”, s ezt bizonyítja a mai, az új épületért hálát adó gyülekezés is. A magyar református egység vasárnapján, május 22-én, Csűry István főtiszteletű püspök úr Péter I. levele 3:18-22. versei alapján mélyítette el azt a gondolotat, hogy Jézus nem hiába szenvedett, s a krisztusi ajándékokból, mint reménység, áldás és hálaadás mindenkinek bőven jut. Mert akkor épül, szépül életünk, akkor tudunk megszabadulni a szorító fogságból s lesz jövendője a keresztyén embernek, ha a járjuk az Ő útját. „Ezt Bocskai is tudta, hiszen mindig Isten segítségét kérte a nehéz helyzetekben, s türelmesen várta azt. Mert az igaznak vérében az igaztalanok megtisztulnak.” Az ige üzenete: „Jézus az egész kozmikus világra igényt tart! S mert hittel valljuk, hogy az Atya Isten jobbján ül, a múltba tekintve, de a jelenben élve, a jövőt kell lássuk…s adjunk hálát mindenünkért ami van, adjunk hálát az új házért!” Berkesi Sándor műveiből válogatva ünnepi műsorral szolgát a Hoszánna ökumenikus énekkar, Kajántó Judit karnagy lelkes vezetésével, amit saját versének elmondásával megkoronázott Jakab Katalin, nyugdíjas tanítónő.
A délután moderátoraként is Dénes István Lukács köszönetet mondott mindenkinek a hathatós segítségért, a három éves szakadatlan munkáért, kiemelve a főbb támogatókat: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Bihar megyei RMDSZ, Élesdi Polgármesteri Hivatal, Shankill Parish Lurgan észak-ír gyülekezet. Elmondta azt is, hogy azért nevezték el Bocskairól a most felavatásra kerülő Kulturális, Közösségi és Szórvány Központot, mert az ő kiállása, harca, Isten felé való tekintése és példamutatása a ma embere számára is példaértékkel bír. Az ünneplő gyülekezet és a meghívott vendégek, Hajdú- Bihar megyei és diószegi huszárok vezetésével, az új közpotba vonultak át, ahol ünnepi beszédek hangoztak el. Hegyi László, egyházi kapcsolatokért felelős államtitkár avatóbeszédében az egységet és az egyházi, nemzeti közöségek megtartó erejét értékelte. Emlékeztette Csűry István királyhágómelléki püspököt, hogy hét éve ezen a napon hirdette ki a református egységet a debreceni alkotmányozó zsinat. Az akkori ünnepi pillanatot úgy köszöntötték a hívek, hogy az otthonról magukkal hozott földet egy, az ország alakját formáló halomra szórták. „Ez Tamási Ábeljét idézi fel, aki Amerikában bőröndjében őrizte az anyaföldet, s ami később segített neki választ adni a kérdésre, hogy miért vagyunk a világban.” folytatta, majd hozzátette: „Az ember a világban otthont keres, szellemi- lelki teret, hazát. A most felavatott központ ebben segít, nem csak kielégíti a helyi igényeket, hanem otthont is nyújt a nagyobb közösség javára, olyan tereket hozva létre, ahol ez a szűkebb- tágabb közösség magyarságában, kultúrájába, elkötelezettségében teljes életet élhet.” Az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság, a magyar kormány, támogatja a megmaradást segítő határon túli egyházi beruházásokat, az élesdi szórványközpont létrehozására 10 millió forint támogatást nyújtott.
Avatóbeszédet tartott Szabó Ödön RMDSZ ügyvezető elnök, Biró Rozália RMDSZ szenátor, Hodálik Pál szarvasi polgármester, rev. Geoff Wilson, az észak-ír Shankill Parish Lurgan gyülekezet lelkésze. Homonnai Gábor amatőr helytörténész Makai Károlyról értekezett, akinek nevét viseli a központ nagyterme, lekészünk és karnagyunk pedig előadták a Militaris congratulatio című Bocskai korában íródott dalt.
Végül leleplezték Deák Árpád domborművét, amin Bocskai szavai olvashatóak: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.” Ezt követte a három nemzet szalagjának átvágása és az épület „birtokba vevése”, annak a helynek a „belakása”, ahol majd kulturális, közösségmegtartó rendezvények lesznek szervezve, s ahol a szórványban élő élesdiek, Sebes-Körös mentiek megélhetik magyarságukat. Az estébe nyúló rendezvény jókedélyű, kötetlen beszélgetéssel és szeretetvendégséggel zárult.
Ciavoiné Létai Andrea Hajnalka
